Sissy cicus

Sissy két hónaposan a fiam kabátjának a belső zsebében

érkezett családunkba. Édes pici csöppség volt.

Attól a naptól kezdve az egész családunk megváltozott.

Egy pici jövevény töltötte ki az  életünket.

Minden percünket lefoglalt, reggel mikor elindultunk,

kikisért bennünket a lakás ajtajáig, ott várt mikor este

hazaértünk. Az egész család elkényeztette, melyet ki is

használt.

Édes pici szépségem 16 és fél évig életünk része volt.

Ha valaki csak a fotelje közelébe ment, már hisztizett.

Reggel és főleg hétvégén, mikor szerettem volna kicsit

még pihenni, hát nem igazán engedte, addig mig nem

kapott reggelit, más sem alhatott.

Azt a sok boldog percet, amit tőle kaptunk soha nem fogom

elfelejteni, bármit kérdeztem tőle nyávogott egyet és ment

csinálta.

Ha megkérdeztem, hogy éhes-e szaladt a hütőhöz, nyitni

akarta az ajtaját.

Ha csöngettek, vagy megállt a lift és egy családtag érkezett

haza, rohant és oldalt megállt az ajtóba és várta, hogy ki jön

haza.

Azt a boldogságot, ahogy dorombolt, hizelget, el sem lehet

mondani mit éreztünk.

Ha a kedvenc kajáját ( csirkemáj) megérezte két lábra állt és

ugy kérte.

Ha elutaztunk nyaralni és nem tudtuk vinne, mikor meglátta

a bőröndöt már bujt bele, alig lehetett kivenni, mert mindig

jönni akart.

Sajnos nem vihettük mindig magunkkal.

Azt a sértődést mikor haza érkeztünk látni kellett volna a szemeit,

egy két óra és minden rendben volt.

Csodálatos szépségem, a gyermekeimmel nőtt fel, ő volt a

harmadik gyerekünk. 

Végtelen szomorúsággal kellett tudomásul vennünk,

hogy sajnos megöregedet, elbúcsuzott tőlünk és eltávozott. 

oha nem fogjuk elfelejteni azt a csodálatos 16 évet.

Imádom még a mai nap is.